Hogyan készül?

A 3D nyomtatás FDM (Fused Deposition Modeling - Olvasztásos Rétegező 3D Nyomtatás) technológia nagyjából olyan, mintha egy nagyon precíz, forró ragasztópisztollyal rajzolnánk rétegről rétegre egy tárgyat. Csak itt a “ragasztó” hőre lágyuló műanyag (például PLA vagy ABS), a “kéz” pedig egy robotkar, ami sosem fárad el, és mindig tudja, hova tegye a következő pöttyöt.

A gyártási folyamat így néz ki:

-A terv megszületik                                            

Minden nyomtatás egy digitális 3D modellel kezdődik, amit számítógépen tervezünk meg. Ezt egy szeletelő program feldolgozza, és apró utasításokra (G-kódokra) bontja, mintha egy GPS mondaná meg a nyomtatónak: “menj előre 3 mm-t, most fordulj balra, most húzd be a szálat!”

-Felfűtés – avagy a “grillezés” kezdete
A nyomtató felfűti az extrudert (olvasztó - adagoló egység) akár 200-250°C-ra, hogy a műanyag filament szép folyós állapotba kerüljön. A nyomtatólap is felmelegszik, hogy a nyomat jól tapadjon, és ne akarjon útra kelni a saját szakállára.

-A nyomtatás indul – rétegről rétegre, mint egy nagyon precíz lasagne, 
a fúvóka elkezdi a műanyag szálat letéve “rajzolni” az első réteget. Ez a legfontosabb, mert ha az első réteg rosszul sikerül, akkor a többi is úgy fog kinézni, mintha egy részeg polip csinálta volna. Ha viszont jól tapad, akkor jöhetnek szépen sorban a rétegek, 0,1–0,3 mm vastagon.

-Várakozás…
A nyomtató szorgalmasan teszi a dolgát, órákon vagy akár napokon át, mi pedig elvarázsolva bámuljuk a mozgását.

-Kész a mű!
Miután az utolsó réteg is a helyére került, és a nyomat lehűlt, óvatosan leválasztjuk az nyomtatólapról.

Ez a hivatalos verzió, de a valóság persze most is sokkal izgalmasabb. Íme az igaz történet:

A felvilágosult emberek számára köztudott, hogy a varázserőt maguk a varázslók teremtik a fantáziájukkal. Minél fiatalabb egy varázsló annál több varázserőt képes teremteni, mint ahogy egy gyermek is gyorsabban szalad mint egy aggastyán.

Régen rengeteg varázsló volt, de sajnos egyre kevesebb gyermeket érdekelt ez a nehéz tudomány, amit akár évszázadokik is tarthat elsajátítani (ezért van az, hogy az igazán jó varázslók mind nagyon öregek), a varázserő ezért vészesen fogyni kezdett. Talán az utolsó pillanatban, a legöregebb mágus pálcájának utolsó varázserő üzemanyagával alkotott egy masinát, ami varázserő nélkül is képes volt a csodára. Ezzel a masinával mindenféle állatokat és mesebeli lényeket készíthetett, amik képesek nevetésből, boldogságból varázserőt gyűjteni.

Azt nem tudjuk miért nevezte el őket nek, talán egy méhecske döngicsélt éppen körülötte és ez adta az ötletet, az viszont biztos, hogy a varázsló szerette volna, hogy ezek a kicsi lények minél többet lássanak a nagyvilágból, hiszen így több varázserőt gyűjthetnek. Némelyik teremtményre ezért kulcskarikát vagy mágnest fabrikált, hogy a hűtőről vigyázzon rád, vagy a táskádon, kulcsodon, ruhádon ott lehessen veled bármerre is jársz.

Pár csodamasinát küldött nekünk is, hogy segíthessünk neki ekkel elárasztani a világot.

Ez a színtiszta igazság, minden más csak mese.